Első lakóautós kalandunk
A Tisza-tó már régóta szerepelt a bakancslistánkon, de most valahogy még különlegesebbnek ígérkezett az út. Nem csak egy új helyet készültünk felfedezni — ez volt életünk első lakóautós utazása is. Izgatottan pakoltunk, terveztünk, és közben folyamatosan az járt a fejünkben: vajon milyen lesz így úton lenni, a saját kis guruló otthonunkkal?
Berry kutyussal és a párommal vágtunk neki az útnak, néhány napra kiszakadva a hétköznapokból. Már előtte elkezdtünk ismerkedni a Park4Night alkalmazással, ami hatalmas segítségnek bizonyult — főleg akkor, amikor kiderült, hogy az első alvóhelyet bizony elég gyorsan kell kiválasztanunk.
Nagyon későn értünk oda, de nem azért, mert hosszú volt az út… hanem mert útközben „sürgős” dolgok akadtak.
Ha már arra jártunk, muszáj volt meglátogatni egy-két barátot, és természetesen nem hagyhattuk ki azt sem, hogy megálljunk lefotózni a nemrég családunkba fogadott Bürnit néhány szalmabála társaságában.
Prioritások, ugye?!? 😄
Poroszló és az első kávé
Végül a poroszlói Ökocentrum parkolójában töltöttük az első éjszakát. Eleinte kicsit beszűrődött az útról az autók zaja, de ahogy telt az idő, minden elcsendesedett, és meglepően nyugodt alvás lett belőle.
Reggel a napfény szinte beragyogta a lakóautót. Gyors reggeli után izgatottan vártuk a pillanatot, amikor élesben is letesztelhetjük az invertert — az első lakóautós kávéfőzésnél. Amikor elkészült az a bizonyos első kávé, egyszerre tudtuk: ez valami egészen új fejezet kezdete.
Nyugalom Tiszabábolnán
A reggeli kávé után elterveztük, hogy átgurulunk Tiszabábolnára, ahol egy kis szabadstrand várt ránk. Már az első pillanatban beleszerettem a hely hangulatába. Kutyabarát, nyugodt és csendes — nappal csak a tó mellé érkező néhány autó zaja hallatszott, éjszaka pedig teljes csend kísérte álmunkat. Ez a hely egy igazi pihentető megálló volt.
Másnap reggel a szabadban kávéztunk, a tó közelségétől és a friss levegőtől valahogy minden korty még jobban esett. Délben egy közeli étterembe ültünk be ebédelni, ahol a teraszon minket is, és Berryt is nagyon kedvesen fogadták. Az ételek finomak voltak — pont az a fajta ebéd, ami után elégedetten dől hátra az ember.
Pihenés Abádszalókon
A következő napot Abádszalókon töltöttük. Jólesően lassú tempóban telt: strandolás, pihenés, beszélgetések, semmi rohanás.
A nap zárásaként pedig megkaptuk azt az élményt, ami minden utazást tökéletesen lezár: egy gyönyörű naplementét a vízparton.
Amikor eljött az indulás ideje, egyikünknek sem fűlött igazán a foga hozzá. Nehéz volt ott hagyni a nyugalmat, a tavat, a lassú reggeleket és azt az érzést, hogy a világ egy kicsit egyszerűbb a lakóautó ablakából nézve.
Hazafelé már arról beszélgettünk, mikor lesz a következő utazás — és legszívesebben ki sem szálltunk volna az autóból.
Egy biztos: ez az első lakóautós kaland jó kis kezdet volt.