Biztosan Te is érezted már úgy, hogy eleged van a mindennapos zakatolásból, tornyosuló tennivalókból, melyek nemhogy fogynának, inkább egyre szaporodnak.
Az ember egyszer csak elkezd vágyódni valami olyanra, ami feltölti, kiszakítja ebből a végeláthatatlan taposómalomból. Tudjátok, arra gondolok, amikor minden porcikátok hátra hagyja a szürke napok moraját, és teljesen átadja magát a kikapcsolódásnak.
Igen, mi is elérkeztünk ehhez a ponthoz, és eldöntöttük, hogy végre megvalósítjuk egyik legnagyobb álmunkat.
Mindketten nagyon szeretünk utazni (bocs, mindhárman) 🙂 , új helyeket felfedezni, de fix helyen lévő szállások helyett valami szabadabbra volt szükségünk.
Már nagyon régóta vágyakoztunk egy saját lakóautó után, és a szürke napok arra ösztönöztek bennünket, hogy végre a tettek mezejére lépjünk.
Hosszas keresgélés, számos megtekintés után megleltük azt az autót, ami minden szempontból megfelelő számunkra.
Ha éppen Te is lakóautót keresel, és már bejártad a fél országot, de még mindig nincs meg az elvárásaidnak megfelelő, akkor se csüggedj, mert egyszer úgyis sikerül.
Ahogy sok kudarc után nekünk is összejött végül.
Bevallom, hogy a sok, hirdetésben túlfényezett lakóautó után igazi felüdülés volt az, hogy ugyan apróbb igazítanivalókat láttunk már rögtön az elején, de dohos szagot legalább nem éreztünk.
Viccesre sikerült ez a lakóautós szemle. A szokásos felállás szerint intéztük megint. Ez nálunk azt jelenti, hogy a férfi ember nézi a külső részt, meg ami a motortérben van, én pedig az esztétikát tanulmányozom belül. Miközben a Kedves térdre ereszkedve az alváz állapotát ellenőrizte, jómagam igen kevés idő után kiléptem a lakóautóból, hogy megosszam vele, szerintem megtaláltuk azt amit kerestünk. Szóhoz sem jutottam, mert Ő a korábbi dohos „élmények” hatására, és attól, hogy ilyen gyorsan végeztem, görcsbe rándult, és felpillantva rám térdelő helyzetéből sikítva kibuktak belőle a szavak: – Mi van, ne nézzem tovább?
Néztük tovább, sőt, körbe is jártuk gyorsan. Bekukkantottunk mindenhová, és ugyan beleszerettünk, de a végső döntést akkor még nem hoztuk meg.
Hazafelé, és még jónéhány napon keresztül osztottunk, szoroztunk, agyaltunk.